Szükséges arány: 100 %
Szerezhető klánpont (egyéni/közös): 60/0


Épphogy végeztél az Alapkőletétellel, máris itt az újabb feladat.
Pár perce állsz csak a kígyózó sorban, figyelve a sok ügyefogyo... a sok kalandort, akik hozzád hasonlóan a Klánügyi Miniszterhez akarnak bejutni, mikor egy lebegő szellemalak                                                   jelenik meg előtted.
Egy szempillantás alatt kapsz a fegyveredhez                               (illetve izzítod varázslásra ujjaidat), mikor furcsa dolgot veszel észre.
A többi kalandozó, ugyanúgy tülekedik a tömegben,                             ugyanúgy pörlekednek egymással, ugyanúgy tolakodnak, mintha ők észre sem vennék a lebegő szellemalakot.
Villámként hasít beléd a felismerés (amin                                    te magad is meglepődsz, mert ez a cselekedet igencsak messze áll tőled), hogy miért lehet ez.                                              Mert ők valóban nem észlelik, csakis te látod... Kezedet továbbra is fegyvereden tartva                                                      (illetve varázslásra készen) nyugodtan várod, hogy mit is akar az alak, akiben a király                                                             három újrahalott (pia, mi más) hősének egyikét véled felismerni.
- Elismerésem. Eddig minden próbán átmentél.
- Hangja furcsa visszhangot ver a fejedben                             - De a legutolsó, és éppen ezért a nyílvánvalóan legnehezebb még hátra van.
- Tényleg? - kérdezed félve, kiváltva pár                                furcsa pillantást a környező tömegből.
- Tényleg - feleli ő, síri nyugalommal.                                     - Mert ugye! Van egy köved. De nincsen klánházad még. Ide valami frapáns intelem kellene... hmm... megvan!
Szerintem legyen klánházad az Alapkő fölé.                                  - Kicsit furán nézel a fazonra, mert már a kezdetektől fogva ez volt a célod, és ennek hangot is adsz: izé...                                   ...ezért vagyok itt...
- Bátortalan válaszod a szellemnek/semminek                                      dühösre változtatja az egyre idegesebben várokozó tömeg eddigi furcsa pillantását.
Tudod, sehol nem szeretik azt, aki magában beszél.
- És mit kell tennem? - kérdezed, próbálván a lehető  legkisebbre összehúzni magad a többiek pillantásának kereszttüzében.
A szellem jót mulat zavarodon, de nem késlekedik a válasszal:
- Mit! Mit! Hát felépítened! Menj az Alapkőhöz és kezdj építkezni! Áss alapot és építs! Az előbbihez ásót használj, az utóbbihoz pedig Lélegző Sarokkövet! - már épp távoznál, de ő folytatja: De vigyázz! Mert az építkezést megzavarhatják! - Ezen annyira meglepődsz, hogy reflexből kérdezel vissza: - Zavarni?!? Kik?? - A feldühödött tömeg ekkor unta meg, hogy nem tudnak bejutni a Miniszterhez, és te, mint magadban beszélőó, tökéletes levezetőnek bizonyultál dühük csillapításához. Együttes erővel kidobnak a váróteremből egyenesen az utcára. Röptödben még hallod a szellem hangját: - A szörnyeket vonzza az Alapkő mágikus mezeje....